November

Útravaló a Mester utcából

Bánom, hogy nem előbb kezdtem el írni a blogot, mert az a sok élmény ami az első napokban vagy csak az utazás előtt és alatt ért, már nagyon réginek tűnik. Akkor egy kis noteszbe írtam a gondolataimat, onnan fogok most idézni. 

November 4-én magam mögött hagytam a mohácsiakat (ők már hozzászoktak), és úgy tűnik, véget ért a békés kis Mester utcai életem is a barátaimmal.  

A 27 órás repülőút hosszúnak tűnt, de annál izgalmasabbnak, hogy ez zavarjon. A reptérre Ilcsi és Krisztofer kísértek ki, eljátszottuk a szokásos reptéri mókát, napoztunk a teraszon, majd mindenféle drága parfümmel büdösre fújtuk magunkat:D Mikor elköszöntem tőlük, tudatosult bennem, hogy onnantól kezdve egyedül leszek a nagyvilágban, senkit nem fogok ismerni, és nem fogják tudni, hogy ki vagyok. Inkább izgatott a gondolat, minthogy megijesztett volna.

Az út Párizsig ismerős volt, leszámítva, hogy most nem a fapados reptéren, hanem az óriási Charles de Gaulle-on landoltunk. Őszintén féltem, hogy elveszek. A következő út Japánig...valahogy így nézett ki (nem tudtam letapadni az ablakról és a kis képernyőről, ami azt mutatta, merre repülünk) :

"Megjöttem. Láttam Dániában a naplementét, elrepültünk Észtország felett is (ez az ország az utazás előtti hetekben valamiért fontossá vált... :P), láttam éjjel a Bajkál tavat Szibériában, mongol felhőket Ulánbátor fölött, Kínában már éjfélkor reggel lett, azt nem tudtam, hogy Dél-Korea ennyire hegyvidékes, és tudjátok meg, hogy Japánban már hét ágra süt a nap, az emberek dolgoznak mikor ti még nagyban                                                                                                            alszotok."

Jó volt látni, hogy tényleg léteznek ezek a helyek, de közben elszomorított, hogy ilyen közel vagyok hozzájuk anélkül, hogy ott lennék. "Ezt a repülős-alvós-evős-odaérős kultúrát nem tudom megemészteni. Átrepülünk népeken, kultúrákon, hegyeken, és konstatálom, hogy léteznek, de valójában meg olyan, mintha a kis ablak a TV képernyője lenne... pedig olyan közel van az a világ amiről eddig csak hallottam...illatok, ízek és találkozások nélkül..."

Dél-Korea hegyei

Japán felülről...

Csendes-óceán felett úszó felhők