Pàràppà: décembre 2016

Canala. A hírhedt Canala. Ausztráliából visszatérve egy barátnőm talált nekem egy lehetőséget egy jelenleg Franciaországban tartózkodó, régi ismerőse által: a srác felajánlotta, hogy lakhatok a családjában egy kis segítségért cserébe. A Tomedi család a fiatalkorúak delikvens viselkedéséről, autógyújtogatásról és kannabisz termesztésről híres régióban, Canalában lakott. Ez a környék az 1980-as években zajló "les événements", azaz az "események" egyik fontos helyszíne volt, s a sziget függetlenségéért lázadó kanakok egyik fő szimbóluma, Eloi Machoro hazája. Manapság Canala a már említett bűnözésről, valamint a nikkel bányászatról és az innen származó világhírű focistáról, Christian Carembeu-ről híres.
Új-Kaledóniában a csupán pár éve működő, Le Rai busztársaság igencsak elnyerte tetszésemet alacsony áraival (kb. ez az egyetlen dolog ami olcsóbb volt mint itthon), pontosságával teljesen elnyerte tetszésemet, így mindig őket választottam, ha nagyobb távolságot kellett megtennem a szigeten (rajtuk és az autón kívül egyébként nem is volt más opció:P). Van néhány hivatalos buszmegálló az utak szélén, de többnyire igény szerint áll meg a busz, így én a sofőrt arra kértem, hogy a Tomedi család háza környékén szállítson le. Ott várt rám a nagymama, aki egyből kiszúrt, ahogy a biciklimet kihalásztam a busz csomagtartójából, meg persze...látszott, hogy nem helyi vagyok (az egyetlen európai a buszon, és a környéken is...bár egy hét alatt találkoztam még két odavetődöttel, meg két szerintem stoppos szőke fiatal is elsuhant mellettem egy nagy terepjáró platóján száguldozva és sikongatva ). Szóval. Megérkeztem. Ahogy ilyenkor illik, "faire la coutume", vagyis tiszteletem jeléül és hogy megköszönjem a vendégszeretetüket, ajándékot (manapság 'manu' anyagdarab, dohány, némi pénz ) nyújtok át a család számára egy kis beszéddel társítva. Láttam már többször ilyet, de ez volt az első alkalom, hogy teljesen egyedül, az egész család előtt kellett tiszteletemet adnom. Végülis elég spontánra sikerült, engem is üdvözöltek, s viszonzásul a nagyi által pálmalevelekből font kalapot kaptam ajándékba. Ami érdekes, hogy itt egyszerre egy ember beszél, s többiek lehajtott fejjel hallgatják, itt nem illik egymás szemébe nézni, a lehajtott fej jelképezi a tiszteletet.